Kert- és szabadtértervezés tárgyunkból ebben a félévben nagyon izgalmas feladatot kaptunk, a Széll Kálmán tér rekonstrukcióját kellett elkészíteni. Annak az apropóján, hogy ebben a témában kiírtak egy városépítészeti és építészeti pályázatot, gondolták ki a tanáraink, hogy féléves, közös feladatként is megpróbálkozhatnánk vele. Természetesen ez egy közös munka volt a tanárokkal, hiszen hatalmas feladat. A munka során az volt talán az egyik legizgalmasabb rész, amikor közösen (hallgatók, tanárok) leültünk megbeszélni, hogy hol és hogy állunk. Nagyon sokat tanultunk ilyenkor, gyakorlatban valahogy máshogy és hatékonyabban megy a tudás átadása.
A feladat menete fokozatosan alakult, hiszen mindenkinek új volt a helyzet. Első körben a pályázati kiírás anyagával ismerkedtünk meg, próbáltuk megismerni a területet. (
2012.09.27. - 2012.10.08.) Amikor leültünk elkezdeni a munkát, akkor először az asszociációinkat, a Széll Kálmán térrel vagy leginkább a Moszkva térrel kapcsolatos érzéseinket, tapasztalásainkat próbáltuk meghatározni. Azért volt ez szükséges, hogy a későbbi tervezői attitűd mellé mindig tudjon társulni a felhasználói nézőpont is, hiszen a legfontosabb, hogy használható tér legyen a Széll Kálmán térből.
Nekem például a Széll Kálmán tér 4 éven keresztül az egyetemre jutás egyik közbeeső pontja volt, így a teret reggel, napközben és még este is megismerhettem. Kellett egy kis idő, hogy összetudjam kötni Budapest más fontos pontjaival: hogy kerül ide egy 4-6-os villamos, a 18-as illetve 61-es villamos Buda másik feléről, de teljesen más útvonalon. Ezek kibogozása, megértése jelentette számomra kicsit a tér és jelentőségének megértését is. Hát, még amikor a metrón túl a budai várhoz való egyszerű kapcsolódását is felfedeztem.. azóta majdnem mindig innen közelítem meg a budai várat. Mindebből látszik, hogy nagyrészt a közlekedés az, ami értelmet ad ennek a térnek, ettől lesz értelme elmenni a Széll Kálmán térre. Tartózkodás céljából kevés ember közelíti meg, hisz a fehérneműket árusító kiabáló nénik illetve fekete munkára váró kétes arcú emberek nem biztosítják a legjobb társaságot pihenéshez illetve baráti találkozáshoz. Mindenki az óra alatt való találkozás után tovább szeretne menni, semmiképp sem maradni.
Ilyen gondolatokkal indultunk neki a tértervezésnek. Nem volt cél minden emlék, történelmi réteg eltörlése, hanem inkább azok rendezése és egy átlátható, gyors áthaladást biztosító tér kialakítása. (
2012.10.08.-2012.10.29.)
A következő feladat a tér vizsgálata volt: gyalogos kapcsolatok, fő útirányok.
 |
| Fő gyalogos útvonalak |
A gyalogos kapcsolatok vizsgálata rámutatott, hogy a teret átszövik az utak, nehéz egyértelműen szabad teret kialakítani ahhoz, hogy ne akadályozzuk az áthaladókat. Tehát minél kevesebb berendezés szabadtér-építészeti elem elhelyezésére kell törekedni. Ebben az esetben viszont nagyobb mennyiségű fa használata indokolt, hiszen azok vékony törzsük révén nem képeznek akadályt és megfelelő árnyékolást biztosítanak.
A szükséges épített elemek közé tartoztak a különböző járművekhez kapcsolódó perontetők. A következő feladat ezek helyének megtalálása volt.
 |
| Perontetők és a gyalogos mozgások |
A perontetők sokasága miatt egyre egyértelműbbé vált, hogy ezeket valamilyen módon (ténylegesen, vagy csak érzetre) össze kell kapcsolni. Megjelent a szalagmotívum.. mi lenne ha egy szalag fogná körbe a Moszkva teret? Néha a gyűrű szó is elhangzott, de azt valamiért nem szerettük.. túl merevnek tűnt. Egyik megosztó téma a metróépület szabadon hagyása vagy a gyűrűbe való zárása volt. Az épület Széna tér felőli finom látványa kérdéses volt, hogy "elbír-e" egy őt körülölelő szalagot.
A vitát nem folytatva otthoni feladatként azt kaptuk, hogy fákat és szalagot rajzoljunk. Hogyan működhet?
A vita itt sem zárult le, de egy jó kis elemzés hangzott el épület és fa kapcsolatról a tértervezésben.
A szalag mindenkinek más jelentett. Nekem valami ilyesmi járt a fejemben, de valahogy finomabban, jobb léptékben:
Végül arra jutottunk, hogy a tér pontosabb megfogalmazása érdekében, hogy kijelöljük magát a Moszkva teret, egy teljesen körülölelő szalagot alakítunk ki.
Innen indult a konkrét egyéni feladat is. (2012.10.29. - 2012.11.13.) Én Baji Hajnival együtt készítettem az alaprajzot autocadben. Első körben a meglévő alaprajzok összefésülése és rendezése volt a cél, hogy a lehető legkisebb és letisztultabb fájl legyen. A blokkosított alaprajzok átrajzolása, a rétegek átnevezése és azok csoportosítása után indult el az új, tervezett állapot felvezetése az alaprajzokra. Ez lépésről lépésre történt, először a szalag formáját kellett megrajzolni, a kilyukadó részek formáját kellett pontos ívszerkesztéssel elkészíteni. Majd az utak, elemek körvonalait és kitöltő formáit rajzoltuk meg. Amikor az első ütem kezdett kikerekedni, akkor az én feladatom a második ütem átvezetés volt. A legfontosabb változások a térszín alatt történtek, úgyhogy a módosítások nagy részét az utakon és azoknak a felfestésén kellett eszközölni. A mélygarázs kivezetőihez kapcsolódó újonnan kialakuló útsávok (buszoké is) felfestése, illetve az alagút miatt lecsökkenő szélességű Vérmező út átjavítása igényelte a legtöbb időt.
 |
| Egy fázisközi állapot autocadből |
Az autocadben elkészült rétegeket egyenként kimentegetve, megfelelő nyersanyagot nyertünk a Photoshopos utómunkához. A második ütem is ugyanazt a színvilágot kapta, mint az első ütem.
Ami viszont nehezítette a munkát, hogy közben az első ütem Autocad fájlja is fejlődött, itt mindig, valami különbség volt a 2. ütem és az első ütem beállításai és azonos rétegei között. Így a photoshop fájlba való átvezetés után kiderültek eltérések, és mivel ez a fájl jóval nagyobb volt, mint az addigiak, ezért nagyon lassan és csak bizonyos kapacitású gépekkel sikerült dolgozni rajta. Nem volt titkolt az idegesség, hiszen úgy tűnt nem illeszkednek pontosan a rétegek és a gépek sem nagyon akarták vinni a fájlt.. többek segítségével és türelemmel sikerült azt az egy-két út közben módosult réteget is a helyére rakni és befejezni a 2. ütem tervét. Köszönet, hogy sokan segítettek a nagy ijedtségben!!
A munkánk eredményeit itt láthatjátok: 5 darab A1-es poszter. Nagy büszkeségünk, hiszen tudjuk, hogy mennyi munka, együtt töltött idő és persze jókedv van benne.
Díjazás
Nagy izgalommal mentünk el a kis körben megtartott eredményhirdetésre december 11-én reggel 10-re. Nem tudtuk, mit jelent, hogy hivatalosak vagyunk rá. A hét kiállított munka között rátaláltunk a sajátunkra is. Később kiderült nem véletlenül, hiszen mint egyedüli tájépítész csapat bekerültünk a díjazottak közé, az első 7 közé, és pályázatunk megvételt nyert. Nagy eredménynek érezzük, hogy mint tájépítészek és mint hallgatói-tanári csapat sikerült ilyen előkelő elismerést megszereznünk. A feladat elkezdésekor nem is mertünk ilyenre gondolni, csak egy jó és reális iskolai feladatként indult. Köszönet a tanárainknak is ezért az érdekes feladatért meg, hogy bíztak bennünk és, hogy velük dolgozhattunk!
A csapat tagjai:
Dr. Jámbor Imre - egyetemi tanár
Dr. Balogh Péter István - egyetemi docens
Gergely Antal - egyetemi tanársegéd
Dr. Almási Balázs - egyetemi adjunktus
Huter Dóra - PhD hallgató
Baji Hajnalka, Fekete Orsolya, Kerekes Bence, Kétszeri Ádám, Orosz Ádám, Reith Anita, Sipos Andrea, Zsigmond György - mesterszakos tájépítész és kertművész szakos hallgatók
http://epiteszforum.hu/a-szell-kalman-teri-palyazatot-az-epitesz-studio-nyerte
Interjú a FUGA rádióban
És végül a munkák összefoglalásaként is szolgál a FUGA rádióban elhangzott interjúnk. A riporter jó kérdései révén tényegesen kikerekedett, amit mondani szerettünk volna.
http://fugaradio.net/
hangtár: 2012. december 19. 10:00 Tervasztal1: Tájépítész hallgatók élesben
